“Mégis, megálltak-e valaha egy pillanatra, hogy elgondolkodjanak azon, micsoda erő van az étel alkotóelemeiben, és hogy ha újra erőre akarnak kapni, akkor egy étkezéssel többre mennek, mint a gondolataikkal, az érzéseikkel vagy az akaratukkal? Az étel, amelynek Önök csak ösztönszinten, nem pedig az intellektus, a tudatosság szintjén tulajdonítanak jelentőséget, csakis az étel tudja visszaadni energiájukat és egészségüket. Az ételnek köszönhetően tudnak továbbra is cselekedni, beszélni, érezni és gondolkodni.”
“Az emberiség jövője azon múlik, hogy milyen módon táplálkozik. Márpedig, ha a táplálék minősége képes megváltoztatni a megjelenésüket, akkor ugyanúgy kihat gondolataikra és érzéseikre is. Bizonyos gondolatok és érzések megszépíthetik, míg mások elcsúfíthatják Önöket. Akkor miért ne ügyelnének erre? Az ember csak akkor képes átalakulni, ha újabb, jobb minőségű részecskékre tud szert tenni.”
“Elég néhány gyümölcsöt elfogyasztanunk és máris, a megemésztett és feldolgozott táplálék az egész szervezet működéséhez hozzájárul. Ennek az ételnek köszönhető, hogy továbbra is képesek leszünk látni, hallani, lélegezni, ízlelni, érinteni, beszélni, énekelni és járni. Sőt, még a hajunk, körmünk, fogunk, bőrünk, stb. is megkapja a további fejlődéshez szükséges tápanyagot. (…)”
A fenti idézetek a filozófus Omraam Mikhaël Aïvanhov A táplálkozás jógája című írásából származnak. A szerző sajátságos módon közelíti meg az ember táplálkozáshoz való viszonyát: az egyes étkezésekre egyfajta meditációs gyakorlatként tekint. A sokszor szinte már gépies, kapkodós, néha épp két telefonhívás vagy e-mail küldése mellett zajló étkezések korában időről időre talán érdemes lehet eltöprengeni a könyvében foglalt gondolatokon.
- főtt barna rizs
- sárgarépa és lila káposzta
- avokádó némi salátaágyon, illetve
- paradicsom.
Bármilyen öntettel fokozható az élmény, én ezúttal tahini krémet kevertem hozzá.
