Nemcsak az egészségügyi szakemberek, de a széles közvélemény számára is ismert tény, hogy a dél-európai országokra jellemző mediterrán étrend számos betegség megelőzésében előnyös szerepet tölt be. Bár ez ma már evidenciának tűnik, csupán néhány évtizede figyeltek fel a mediterrán diéta kedvező, a krónikus betegségek közül elsősorban a cardiovascularis kórképek, a rosszindulatú daganatok és a dementia gyakoriságát csökkentő hatására.”
A fenti sorok egy, az olívaolaj szervezetünkre gyakorolt hatásáról szóló ismertető bevezetőjéből származnak, a teljes írást itt találjátok.
Az olívaolajok kóstolásának izgalmas világában egyébként tavaly ősszel egy, a milánói Terra Madre Giovani keretében tartott workshop keretében volt szerencsém először elmerülni.
A program első részében az olaszországi olívatermelésről, illetve olívaolaj-készítésről halhattunk érdekes előadást, a második felében pedig Dario jóvoltából 4 „tételen” keresztül tehettük próbára szaglásunkat és ízlelőbimbóinkat.
Az olívaolaj kóstolásának egyébként a borokéhoz hasonló tradíciója van, a különbség annyi, hogy az előbbi a speciális „szürcsöléses” technika miatt némiképp hangosabban történik és a vaktesztekhez általában sötétkék színű poharat használnak, hogy a tesztelőt ne befolyásolja az olaj színe.
Ez utóbbi ugyan nem állt rendelkezésünkre és – a borkóstolással ellentétben – a kezünket kellett segítségül hívni a poharak tartalmának kb. 28 fokra történő felmelegítéséhez (ez a hőmérséklet szükséges ugyanis ahhoz, hogy a lehető legintenzívebben érezzük az aromákat), de az élmény életre szóló volt: bevallom, soha korábban ennyire figyelmesen nem kutattam a frissen vágott füves, paradicsomleveles, virágos vagy épp mandulás-vajas ízeket és illatokat az olívaolajban. Alapvetően a keserű, a csípős és a zöldséges-gyümölcsös jellemzőket vizsgáltuk – és találtuk – meg több-kevesebb sikerrel a poharakban.
