Szeptember 15-e különösen kedves dátum számomra, napra pontosan öt évvel ezelőtt vette kezdetét életem egyik legszebb utazása, amelynek során közel négy hónapot tölthettem gyakornokként a festői Strasbourgban. Tisztán emlékszem az első napra, az irodáig vezető, ezerféle színben pompázó híres fasorra, a beléptetési procedúrára, az új munkatársakkal való találkozásra, az ebédlőben a borautomatára, a nap végén pedig a megannyi különböző országból érkező gyakornoknak rendezett első találkozóra.
Lenyűgöző ősz volt Elzászban, a barátokkal pedig minden szabad órát igyekeztünk megragadni arra, hogy bejárjuk a környéket, teszteljük a helyi specialitásokat.
Nemcsak a városi biciklizés vagy a piacra járás hangulata ragadott magával egy életre, az ínyenc külföldi társaknak hála, azidőtájt tettem meg első lépéseimet a francia sajtok és borok világában is. Amint hűvösebbre fordult az idő, munka után, hétvégenként hatan-nyolcan-tízen összeültünk, mindenki hozott magával egy-egy sajtot, üveg bort vagy más harapnivalót, és a terített asztal fölött egymást “tanítgattuk”. Megbeszéltük, hogy melyik bornak, sajtnak mik a jellegzetességei, mire kell figyelni a kóstolásnál, kinek hogy ízlik az adott bor vagy sajt, és közben persze mindenki sztorizott a saját országának konyhájáról is.
Olyan jól sikerült a “kiképzés”, hogy azóta is lelkes sajtrajongó vagyok, és szerencsére egyre finomabb hazai darabokhoz lehet jutni. Budapesten például elég csak kilátogatni a szombati MOM Biopiacra, a vasárnapi Szimpla Háztáji Piacra, de hétvégenként a Hunyadi téri termelői piacot, hétköznaponként pedig a Hold utcát is érdemes felkeresni.
A múlt szombaton olyan isteni, jól reszelhető kemény sajtot kóstoltam az egyik kedvenc termelőm, a Virágoskút Kertészet-Biogazdaság standjánál, hogy a következő gondolatom (persze, csak a bor után ;-)) mindjárt az volt, hogy milyen jól állna ez a “parmezánszerű” finomság egy könnyű, pestós tésztának is.
Hazaérve, három kattintás után már meg is volt a nyertes recept – hiába, “Minimalist Baker”-ékre mindig számíthatok -, nem sokkal később pedig már teszteltem is a Kardamom-féle verziót. Csak ajánlani tudom, mert azontúl, hogy irtó gyorsan elkészül, nagyon finom és csupa természetes alapanyagból áll.
Villámgyors zöldborsós-pestós tészta
Hozzávalók (2-3 adaghoz):
Pesto:
- 1,5 bögre friss bazsalikomlevél
- 1/2 bögre friss petrezselyemlevél
- 1 bögre zöldborsó
- 4 gerezd aprított fokhagyma
- 1/4 bögre pirított fenyőmag (vagy nyers dió), plusz egy kevés a tálaláshoz (én pirított napraforgómagot szórtam rá)
- 1 citrom frissen facsart leve (kb. 2 evőkanálnyi)
- 1/4 bögre reszelt parmezán sajt, plusz egy kevés a tálaláshoz
- só
- 1/4 bögre olívaolaj
Tészta:
- 28 dkg durumtészta
- 1 evőkanál olívaolaj
- 2 gerezd felaprított fokhagyma
- 1/4 bögre félbevágott koktélparadicsom vagy szárított paradicsom
- 1 bögre rukkola vagy más saláta
Egy nagyobb fazékban forralj vizet a tésztához és főzd kellően puhára, közben pedig készítsd el a pestót: egy aprítógépben (vagy botmixer segítségével) dolgozd finom krémmé a bazsalikomot, a petrezselymet, a zöldborsót, a fokhagymát, a fenyőmagot, a citromlevet, a sajtot, a sót és az olívaolajat. Kóstold meg, és ízlés szerint adj hozzá további citromlevet, sót, esetleg sajtot, ha pedig édesebbre szeretnéd, borsót.
Egy nagyobb lábasban pirítsd meg 1-2 percre a fokhagymát és a paradicsomot az olívaolajon, majd vedd le a tűzről és keverd hozzá az időközben elkészült, főtt tésztát is. Ezután add hozzá a pesto 3/4-ét, illetve a rukkolát is ,és forgasd át jól az egészet.
Tálald melegen, egy kis adag extra pestóval a tányéron, szórd meg frissen reszelt sajttal, petrezselyemmel, fenyőmaggal (vagy napraforgómaggal).
Ha vegán változatban szeretnéd elkészíteni a tésztát, a roppant egyszerű, növényi alapú házi “parmezán” receptjéért kattints ide.
Jó étvágyat!
(Az eredeti recept forrása: http://minimalistbaker.com/pea-pesto-pasta-with-sun-dried-tomatoes-arugula-vegan-gf/)
