Big Magic címmel nemrég jelent meg legújabb könyve a félelem nélküli kreatív életről, amelyben őszintén és igazán sajátos módon mesél az írással és a kreativitásával való szövevényes kapcsolatáról, a kitartásáról, a saját magában való hitéről, a hullámvölgyeiről és a produktív időszakairól. Nem fogják érte irodalmi Nobel-díjra jelölni, ellenben könnyű, vicces és igazán lelkesítő könyv lett, amiben az írónő

“lerántja a rejtélyesség és a szenvedés leplét az alkotás folyamatáról, miközben komoly kihívások elé állít minket: engedjünk a kíváncsiságunknak, vállaljuk fel, amit leginkább szeretnénk – és nézzünk szembe a félelmeinkkel”.

Arra is szórakoztató gyakorlati tanácsokat ad, hogy miként lehet úrrá lenni az alkotói válságon és visszacsábítgatni magunkhoz a kreativitást, ha úgy érezzük, az nagy ívben elkerül minket. Ahogy egy lehetséges első lépésként javasolja,

próbáld meg magad olyan vonzóvá tenni a kreativitásod szemében, mintha olyasvalaki lennél, akinek a társaságában érdemes némi időt tölteni”.

Amikor például kicsit rendezetlennek, tompának vagy esetleg hasznavehetetlennek érzi magát, – ahogy fogalmaz – néha a következő módszerhez folyamodik: a tükörbe néz, és határozottan rászól a képmására: “Még csodálkozol, hogy a kreativitás bujkál előled, Gilbert? Nézz csak magadra!” 

Majd fogja és rendbe teszi magát: kiveszi a fodros hajgumit a zsíros hajából, kibújik az áporodott szagú pizsamájából és lezuhanyzik, leborotválja a lábát, felvesz valami rendes ruhát, megmossa a fogát és az arcát, kirúzsozza a száját (pedig soha nem használ rúzst), lerámol az íróasztaláról minden felesleges kacatot, kitárja az ablakot és esetleg meggyújt egy illatos gyertyát. Még talán egy kevés parfümöt is fúj magára (amit egyébként szintén nem használ) annak reményében, hogy visszacsábítja magához a kreativitást.

Igyekszik mindig emlékeztetni magát arra, hogy “viszonya van a kreativitással” és erőfeszítéseket tesz azért, hogy olyannak mutassa magát az ihlet számára, mint aki nyitott egy románcra – “nem pedig olyasvalakinek, aki a férje alsónadrágjában flangál a házban egész héten át, mert teljesen lemondott magáról”. Szóval tetőtől talpig kicsinosítja magát a regény kedvéért, amit meg szeretne írni és visszaül dolgozni.

“Az ember nem képes úgy felöltözni, hogy egyidejűleg ne változtatná meg a gondolatait is; és ha úgy öltözködik, mint egy úriember, akkor az ötletei is úriemberhez méltók lesznek”.

– ezt már Laurence Sterne, 18. századbeli brit esszé- és regényíró egyik regényének főszereplője, Tristram Shandy úr mondja.

A főszereplő, amikor ostobának és elakadtnak érezte magát, mert “a gondolatai nem kaptak szárnyra, hanem nehézkesen és ragacsosan szivárogtak elő” a tollából. Ahelyett azonban, hogy magába roskadva reménytelenül meredt volna az üres papírlapra, inkább felugrott a székéből, felkapott egy vadonatúj borotvapengét, megborotválkozott, új inget vett fel, szép kabátba bújt, elküldte inasát a legújabb parókájáért, ujjára húzta a topázgyűrűjét, egyszóval tetőtől talpig ünneplőbe öltöztette magát.

Olyankor Tristram kicsípve, peckesen lépdelt fel-alá a szobában, “amivel olyan vonzónak tüntette fel magát a kreativitás univerzuma előtt, amennyire csak lehetséges és minden ízében hozta a nyalka udvarló és a magabiztos fickó megjelenését” – fogalmaz könyvében Gilbert.

Szepes Mária is írt a pozitúrák mágiájáról: arról, hogy mindannyian ösztönös (tudattalan) pozitúrák szuggesztiójában élünk és cselekszünk, és hogy ezek tudatosítása, illetve megváltoztatása által hogyan alakíthatjuk a hangulatunkat és lehetünk úrrá a nehéz helyzeteken is. De erről majd a következő bejegyzésben lesz szó.

Addig is, nekem is van egy javaslatom a kreatív erők bevonzására. Azután, hogy kihúztuk és kicsinosítottuk magunkat, kényeztessük egy kicsit az ízlelőbimbóinkat és nem utolsósorban az emésztőrendszerünket egy frissítő, krémes-gyümölcsös turmixszal.

Már csak azért is, mert ahogy arról korábban is írtam, mostanában egyre több kutatás erősíti meg, hogy bélrendszerünk lakói többek között az érzelmeinkért is felelősek – nem árt hát kedveskedni nekik.

Ezzel, a Minimalist Baker által megálmodott fantasztikus cseresznye-lime smoothie-val garantáltan gyorsabban szárnyal majd a fantáziánk. Egyszerre krémes és citrusos, természetesen édes és kellemesen fanyar, emellett abszolút glutén-, tej- és cukormentes. Mindössze 5 hozzávaló és 5 perc szükséges hozzá.

Cseresznye-lime smoothie

Hozzávalók (2 pohárhoz):

• 1 púpozott bögre kimagozott cseresznye
• 1 érett őszibarack vagy nektarin
• 3/4 bögre mandulatej (vagy bármilyen más növényi tej)
• 1-2 lime kifacsart leve (ízlés szerint)
• egy marék jégkocka

az extra változathoz:

• 1 evőkanál chia mag
• friss spenótlevelek

Tegyük valamennyi hozzávalót a turmixgépbe és turmixoljuk addig, amíg kellően krémes lesz.

Egészségetekre!

(A recept forrása: www.minimalistbaker.com)